Menni kell, harcolok a széllel,
Már megint játszom ma éjjel...
Ãn csak a zenész, majd te leszel a vendég,
Tegyél csak úgy, mintha nem is lennék!
Mert nem, nekem nem ez az álmom,
Néha már csak hazavágyom, ó igen,
De hol van ez a hely...?
Fura egy kicsit ez a Föld nevű bolygó;
Mindenki keresi, hogy: 'Mikor, hol jó?'
Ãs beülnek végül egy hajnali bárba,
Mintha ott rájuk más is várna...
De nem, nekem nem ez az álmom,
Néha már csak hazavágyom, ó igen,
De hol van ez a hely?
Ez a hely...
...Ahol van puha ágy, meleg otthon
S lesz egy régi lemez is a polcon,
Kinek ott ül az idő a fekete ráncain...
Változhat a világ százszor,
Ãs bármilyen divatot játszol,
Ã, az öreg bakelit,
Még mindig tudhat valamit!
Ã, az öreg bakelit,
Még mindig tudhat valamit!
S ha odafigyelnél, te is látnád,
Hogy zsebre vágnak, akár egy számlát,
Ãs kilóra veheted az idegen módit.
Nincs benne semmi, mégis bódÃt!
Nem, nekem nem ez az álmom,
Néha már csak hazavágyom, ó igen,
De hol van ez a hely...?
Ma már nem a zene, a pénz itt a lényeg,
Kicsi a szÃv, és túl nagy az érdek.
Ãgy mennék már, hát fizetek gyorsan,
Csak annyim maradt, hogy itt is voltam...
De nem, nekem nem ez az álmom,
Néha már csak haza... hazavágyom, ó igen,
De hol van ez a hely?
Ez a hely...
...AHOL VAN PUHA ÃGY, MELEG OTTHON
S LESZ EGY RÃGI LEMEZ IS A POLCON,
KINEK OTT ÃL AZ IDŐ A FEKETE RÃNCAIN...
VÃLTOZHAT A VILÃG SZÃZSZOR,
ÃS BÃRMILYEN DIVATOT JÃTSZOL,
Ã, AZ ÃREG BAKELIT,
MÃG MINDIG TUDHAT VALAMIT!
Ã, AZ ÃREG BAKELIT,
MÃG MINDIG TUDHAT VALAMIT!