Föhajtásul az '56-os hösöknek.
Alig kóstolhattam, mégis nagyon jóízü volt
- Gyözelem és a szabad élet - minden erröl szólt
Nem kell néznem anyám arcát
Apám rég feladott harcát
Öröm lesz a szívekben már végre
Aztán hajnal négykor, furcsa hang a rakpart felöl
Az álom még bírja, húzna vissza, de az agyam már vacog elöl
Az nem lehet, hogy apám sír
Szeme, mint a nyitott sír
Magyarország sikolya száll a szélbe'
Refr.:
Hogy lehessen még magyar haza
És hogy soha ne vesszen el
Írd a falra, hogy 'ruszkik haza'
És tedd, amit tenned kell
Ha veszítünk, még vagy negyven évig
Esélyünk sem lesz
Ne azt kérdezd, hogy honnan tudom
Csak higgy nekem, ha szeretsz
Csendben osontam ki, tudtam jól, hogy nem mehetek
Nem vagyok hös, csak magyarul élek, erröl meg nem tehetek
A Széna téren a halált néztem
A Corvin közben nagyon féltem
És emlékszem az utcákon folyó vérre
A cella mélyén, a nemlét szélén, arra gondolok
Tudják-e majd, hogy ki voltam én, ha holnap majd meghalok
Azután hogy fejbe lönek
Szöges dróttal összekötnek
- Jobban félnek tölem így, mint élve
Refr.
Tesz-e valaki bármit, hogy ne takarja szenny a nevünk
Lefogják-e tisztességgel földbe vakult szemünk
Lesz-e olyan, ki érti
Most azért lehet itt élni
Mert mi felemeltük a lyukas zászlót az égre.
