Néha még újra vágyom a múltba,
Vágyom, de errõl te nem tudhatsz már.
Ãrzem a bõröd, a vállamba körmöd
Belemélyeszted, nem baj, ha fáj.
Nem segÃt rajtam senki se már,
De hiába minden, éjfélkor kezdem
Fény és sötét közt keresni õt.
A többiek csak nézik és nem is értik,
Mi történik velem, ördögi kör.
Amikor újra látlak,
Amikor megkÃvánlak,
Nincs kérdés, a válasz mindig õ.
A srácok szóltak: a törvény a régi,
Kegyelemért ne alkudj senkivel!
Pláne egy lánnyal, aki dobott téged,
Ha ilyen vagy, közülünk menni kell.
