Végre nem érdem ma már a 'nincs'
Lassan eltûnik az az idõ
Mikor az okosból kevés van
S a hülye már felejthetõ
Feszült célként felragyognak
Sok hamisvágy, rendjel
Ãsszefüggést nem találok
A végsõ nagy renddel
Ãsszecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen
De lehet még, hölgyek és urak
Választani még mindig lehet
Vannak még bizonyos ki nem adott
Külvitorlás helyek
A túl kemény gerinc nem jó partner
Ãnmagát besúgja
Bukott ügyek elmaradnak
Az idõ kemény rosta
Ãsszecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég
Az asztalom mindig terÃtve vár
Oh, te egyszerû vendég
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég...
Leomló legenda, mégis fáj
Hisz vele éltünk, itt volt, létezett
Ãrülni nem tudok pusztulásán
A szegény ezerszer nyerhetett
Ãsszecsapjuk fáradt tenyerünket
Reménysugár ha villan földön és égen
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig terÃtve vár
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég...
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az asztalom mindig terÃtve vár
Oh, te egyszerû vendég (Hol az érdem?)
Az ajtóm mindig nyitva áll
Oh, te egyszerû vendég...