Anyám, valami szÃnházról meséltél,
Amiben mindenkinek lesz néhány jó szerep.
Kölyökként reszkettem a szÃnház varázsáért,
Ãgy élt, aki ott elõl lehetett.
Ez a szÃnház, ez a szÃnház, ez a szÃnház
Itt a szÃnpad és özönlik a nézõsereg,
Valami nagy dolog készül, beszélik, rebesgetik,
Fantasztikus darabot Ãrt egy fiatal Ãró,
Ãs nincsenek benne közhelyek.
De milyen szÃnház ez, amirõl meséltél?
Becsaptál, hisz elfogytak a szerepek.
Rendezõ úr, ön nem teszi a dolgát,
Elkoptak a nagy reményû deszkák.
De a világosÃtó rontott mindent el!
Ez azért túlzás, ezt senki nem hiszi.
A súgó a hibás, de õ csak mormogott,
Hisz könyv nélkül én sem súghatok.
Valami nagyon nagy jót mégis kéne tenni,
Ha már megszülettünk, nem hiába élni.
Kitalálni valami tiszta, igaz szerepet,
Hogy álmaink mind teljesüljenek.
Ez a szÃnház, ez a szÃnház.
A tévedésre mindig van gyógyÃr,
A tisztánlátás tablettája segÃthet még.
Az igazságtól soha nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.
Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.
Nem kell félni, nem kell félni,
Csak bátran egymás szemébe nézni.
Ez a szÃnház, ez a szÃnház,
Ez a szÃnház, ez a szÃnház.
Várok a sorsomra ily késen, csendesen,
Ãgy 120 évesen,
Hát ez a szÃnház,
Ez a szÃnház, ez is szÃnház.