Olyan hideg e táj,
Megfagyott érzés, szürke gyász.
Egy seb, ami fáj,
Bentmaradt nyílhegy szülte láz.
Miért e kín, miért e háború,
Amit vívunk megint?
Porig aláz,
Nem hagyom. Büszkeség, ami fáj. Még fáj.
Vágtatsz felém,
Dárdám a szívre célozva vár
És a pajzs is enyém,
Mi fegyvered kettétörte már.
Miért e harc, miért e háború,
Amit vívunk megint?
Sosem elég.
A szívnek úgy kell, kell, ami fáj. Úgy fáj! Úgy fáj!
HÍVUNK - GYERE, JÁTSSZ VELÜNK HÁBORÚT,
AMIT VÍVUNK, SZENTET ÉS SZOMORÚT.
Legyőztem rég
Fővezért, névtelen katonát,
De rettegem még
Elvek és elvetések hadát.
Kell e harc, kell még háború,
Szívünk szerint idetartozunk.
Kölcsönünk megfizetni, muszáj. Úgy fáj! Úgy fáj!
HÍVUNK - GYERE, JÁTSSZ VELÜNK HÁBORÚT,
AMIT VÍVUNK, SZENTET ÉS SZOMORÚT.
EZ A KÍNUNK, VÉGTELEN VÁNDORÚT.
GYERE, HÍVUNK! JÁTSSZ VELÜNK HÁBORÚT!
